Először is mit értünk nőiesség alatt??
azt gondolom, ha erre tudja magában a választ az illető, akkor könnyen egyeztetni tudja azt a következetes szigorral, amely szeretetből kell, hogy fakadjon (egyetértek azzal, amit a nevelés alapvető pilléreiről gondolsz). Kisgyermekes anyák életébe betekintve sem egyszerű a dolog - hát még, amikor nekem kell(ene) következetesnek, olykor szigorúnak és szeretetteljesnek lennem. Persze más, amikor az ember a saját gyermekét neveli, s más, ha csak rokonát, vagy más gyermekét. Lezárhatnám most azzal - mert leragadtam a nőiesség fogalmánál -, hogy ennél nehezebb és felelősségteljesebb dolgot (mmint a gyermeknevelés) én nem tudok elképzelni...
nem tudom, összefüggésben van-e a nőiesség a szigorral. talán inkább típus kérdése. Bár pontosan nem tudom megfogalmazni, mit jelent a nőiesség - lehet, hogy ezután leülök, és megpróbálom majd megfogalmazni, hogy nekem mit jelent -, úgy vélem, az nem áll ellentétben a szigorral és a következetességgel (tudom, senki nem mondta, hogy ellentétben áll - csak a "hogyan jelenik meg"-ben próbálok tapogatózni). Másképp kell, hogy szigorú és következetes legyen az anya, mint az apa - nem lényegileg, hanem természetileg más - és talán ebben is megragadható valahol a nőiesség és férfiasság...

@prikul:

'Először is mit értünk nőiesség alatt??'

ja, ez jó kérdés… (lehet, inkább Veled kellene blogot írnom, mert Neked vannak kérdéseid, a többieknek meg úgy tűnik elfogytak ;) )
egy modern tanító néni ebben a helyzetben biztos felírná a táblára, h nőiesség, krumplit csinálna belőle, és lehetne diktálni a kapcsolódó fogalmakat… és ha lennének kérdései, akkor rajzolna egy másik krumplit ’anyaság’ bejegyzéssel. de hogy ezek milyen kapcsolatban vannak?
…
gondolkodtam rajta, de nem tudom, mit jelent a nőiesség, még az anyaságot sem. mondhatnék fogalmakat, de… abban viszont biztos vagyok, hogy az otthonteremtés, elfogadás, ezek nagyon anyai dolgok.

meg tényleg, nekem még nincs gyerekem. vajon, ha a nőnek a saját gyerekét kell nevelnie, az más? mármint, megváltoztatja a fegyelmezési technikáját ez a fajta érzelem? - na, anyukák?

de had kérdezzek vissza: miben más az apa és az anya szigora? ezzel teljesen egyet értek, h másnak kell lennie, de pont ezt keresem, h miben vagy hogyan?

@Takana:
Lehet mégse velem kéne blogot írnod – kissé megkésettek a reakcióim…:) viszont tény, mintha magunkkal beszélgetnénk – de lesz ez még így se…;)

A fogalmak pakolását én is inkább kihagynám most.
Azt gondolom, jobb esetben először nővé válunk, azután anyává… de az sem baj, ha az anyaság tesz nővé. Azonban teljessé az anyaság (is) tesz.
Én mindig úgy gondoltam, hogy egy nő egy férfi mellett tud nővé válni, s fordítva, a férfié férfivá nő mellett. Hogy egymást teszik azzá, amik.

„abban viszont biztos vagyok, hogy az otthonteremtés, elfogadás, ezek nagyon anyai dolgok”
Miért gondolod ezeket annyira anyai dolgoknak? S ez akkor kizárólagosan vonatkozik nálad az anyai kategóriába, vagy átfedéssel akár az apaiba?? (Én nem látom ezt annyira anyai dolgoknak, de azt hiszem, ha belegondolok egy-két előttem példakén álló család életébe, akkor nagyrészt valóban így van – jobb esetben azonban nem…)

Erre én is kíváncsi lennék: „vajon, ha a nőnek a saját gyerekét kell nevelnie, az más?” s hogy „megváltoztatja-e a fegyelmezési technikáját ez a fajta érzelem?”

És elérkeztünk arra a pontra, amiben megfogtál: „miben más az apa és az anya szigora?” „pont ezt keresem, h miben vagy hogyan?” – én is:) még nem találtam meg a választ… nem tudom, hogy ezek mennyire típus, és mennyire férfi női szerepek kérdése. Ha megnézek egy olyan családot, ahol az anyuka a dominánsabb a nevelésben, s ezt összevetem azzal, ahol az apuka… hát, fogós kérdés… de talán mindkettőnél közös, hogy a szigor következetes, az apa (még ahol csak néha is) megjelenő szigorát, nevelését, és szeretetét valahogy racionálisabbnak vélem. S ezzel nem azt mondom, hogy az anyáé nem racionális, csak valahogy talán kicsit több benne az érzelem… (egyelőre ebben próbáltam megfogni ezt a kérdést, több-kevesebb sikerrel…:))

@prikul:
otthonteremtés, elfogadás:
hát talán azért tartom nagyon anyai dolognak, mert az anyaság is el- és befogadással kezdődik. de azt semmiképp sem gondolom, hogy csak anyai tulajdonság, és az apának nem kellene elfogadónak lennie. csak… (talán érthető továbbmagyarázás nélkül is ;) )

"Én mindig úgy gondoltam, hogy egy nő egy férfi mellett tud nővé válni, s fordítva, a férfié férfivá nő mellett. Hogy egymást teszik azzá, amik."

tényleg így gondolod?

@Takana:
otthonteremtés, elfogadás: "az anyaság is el- és befogadással kezdődik" - ez nagyon jó gondolat. már régebben hallottam, vagy megfordult a fejemben, de most valahogy nem állt össze eddig. köszi!

"tényleg így gondolod?" - igen! ;) Vagy te nem így látod? Te hogy gondolod? (Egyszer beszélgettem erről egy férfival, aki cölibátusban él, és szerinte nem csak így válhatunk azzá, amik vagyunk. Én viszont azt gondolom, hogy oké, lehet, viszont enélkül sokkal nehezebb. S igazán csak egy (leginkább teljes értékű, jó) kapcsolatban válhatunk férfivá és nővé. Szerintem ez a természetéből adódik… hogy élet van valakiben, hogy egymáshoz kell csiszolódnunk, folyamatos megsemmisülés és önmegvalósulás, hogy egyre jobban megértem a másik nemet, így egyre inkább azzá válok, ami vagyok…)