Sokan vannak, akiknek inkább a belső/külső kötöttségek - pl. a vallás, vagyis valamiféle isten kívülről meghatározó szabályai - adnak békét. Szóval valószínüleg van, de nekem biztos nem. Másrészt, bár csak érintőlegesen kapcsolódik ide, nagyon fontos szerintem, hogy igazán szabadnak (szerintem) képtelenség magányosan lenni, bár ezt sokan tagadnák, s istenítenék (...) a szingliség szabadságának előnyeit. AMi szerintem önbecsapás, mert a magány rengeteg korlátot hordoz magában - pl. nem élhetem ki benne a törődésvágyam sem.

szabadság... kinek mit jelent a szabadság, az őszinte belső szabadság...
én egyértelműen nemmel válaszoltam, amikor elolvastam a kérdést: nincs belső szabadság igazi béke nélkül. és jó a kifejezés: igazi, őszinte, belső. a szabadság az egyik gyenge pontom. de azt vettem észre, a gyakorlatban megélt élet, a cselekedetek juttatnak el oda - ellenben a szabadságban való elméleti elmélyedéssel, ami sokszor inkább gátol -, éreztetik meg, hogy milyen lehet szabadnak lenni - mégpedig paradox módon, amikor sikerül elfeledkeznem magamról, lemondani, s másokért LENNI. sajna ritkán van, így ritkán éreztem, de ezek azok a pontok, pillanatok, amikor szabadnak érzem magam, és ezáltal békém is van. így fordítva is igaz - a szabadság adhatja az igazi békémet.
talán még az is lehet, hogy egymásra vannak utalva. részleges békét éreztem már úgy, hogy szabadságot nem. fordítva viszont még nem (hogy szabadságot éreztem volna, de békét nem..)

Szamomra egyertelmu, hogy nem letezik belso beke, oszinte belso szabadsag nelkul. Hiszen a belso beke egyik alapfeltetele, hogy az illeto elfogadja sajat magat, ezt pedig oszinte belso szabadsag nelkul nem lehet.
Persze erdemes meghatarozni, mi a belso szabadsag. En azt ertem alatta, hogy az ember kepes magaba nezni, nem fel attol, hogy ott mit talal. Ha valaki nem mer szembenezni onmagaval, ha valaki tomlocbe zarja az igazi enjet, akkor oda a belso szabadsag.

Most hogy igy elgondolkoztam ezen, belso szabadsag es belso beke vegso soron nem is igen valaszthato szet, inkabb ugyanannak a dolognak ket aspektusa. Olyan ez, mintha az ember enje tenger lenne. A belso szabadsag igy azt jelentene, hogy szabadon, felelem nelkul buvarkodhat a melysegben, a belso beke pedig, hogy a tenger felszine csendes.

Mindenek előtt köszönöm Nektek a válaszokat - egészen őszintén! Sokat kaptam belőlük.

viszont született további kérdés is:
@andrisi:
ez azt jelenti, h a külső körülmények meghatározzák, h szabad tudok-e lenni, vagy h van-e békém? nem lenne pont önellentmondás? lehet, h kicsit furcsán artikulálódik, de régóta foglalkoztat a kérdés: Te akkor azt gondolod, h pl a koncentrációs táborban vagy gulágon nem lehettek boldogok az emberek? vagy nem volt belső szabadságuk? vagy békéjük? vagy az más?

Igen, a belső békét szerintem külső dolgok is befolyásolják/meghatározzák (így, hogy rámutattál, ellentmondásosnak is látszódhat, de szerintem nem az.) Nem kennék mindent a külsőkre, nem attól-függ, de attól is. Egyébként is szeretem az "és"-t a "vagy"-al szemben. Csak kb. tudom beleképzelni magam egy k. táborba, és az az érzésem, hogy valóban boldognak nem lehetne ott lenni. túlságosan csak-belső az a béke-boldogság ami ott... Képzeld el hogy boldog-szabad-vidám-nemmagyányos vagy. Igen... elképzelted? És akkor örökre elvisznek valami sötét-poros helyre. Most komlyan azt mondod, hogy te tényleg továbbra is boldog-szabad? Szerintem relativizálva igen, de valóban nem.

@andrisi:
nekem az a bajom ezzel, és a boldogsággal kapcsolatban is, mert Te azt mondod, h magányosan nem lehet boldog az ember, hogy akkor mit jelent a szabadság?

A vegytiszta szabadság egy életképtelen véglet azthiszem, amit túlmannáznak sokan. Nem egyedül létezünk, hanem társadalomban, és önmagunknak egy idő után unalmasak vagyunk - tehát a minden korláttól mentességet keresni, ha ez lenne a szabadság, hát... De akkor már jejtsd ki te is, Takana, hogy mi a szabadság.

@andrisi:
sokat gondolkodtam rajta, hogyan is definiálhatnám. talán: a szabadság számomra most önismeretet, elfogadást és elengedést jelent. azt a nyugvópontot, hogy az ember szembesül azzal, hogy kicsoda, hol vannak a határai, mik a szükségletei, a vágyai, az elképzelései, elfogadja és megvan benne az a készség, hogy elengedje ezeket...
na, mit gondolsz erről?

hogy ezt inkább önismeretnek nevezném, nem szabadságnak - de ha pl. úgy érted, hogy a múlttól való elszabadulást (elengedést) akkor oké - de én nem ezt értettem általában szabadság alatt